Folyamatos jogsértés: az argentin kormány megtagadja az egyetemek finanszírozását, és brutálisan leveri a tüntetéseket.
Argentína, mint a szélsőjobboldal kísérleti laboratóriuma, nagy jelentőséggel bír. Javier Milei kormánya hivatalba lépése óta példás módon kiszipolyozza a felsőoktatási intézményeket. A diákok tömeges tüntetéseire brutális rendőri erőszakkal válaszolnak. A múlt csütörtökön már az ötödik országos tüntetésre került sor a közintézményi felsőoktatás védelmében. A Buenos Aires-i főtüntetés a „Szuverenitás, oktatás és demokrácia védelméről szóló nyilatkozat” felolvasását követően a rendőrség gumilövedékek és könnygáz bevetésével ért véget.
Az országos tüntetéseken nem másért tüntettek, mint a felsőoktatás finanszírozásáról szóló, 2025-ben elfogadott törvény végrehajtásáért. Ez előírja az egyetemek fenntartását. Olyan költségvetésekkel, amelyek lehetővé tennék például az oktatók fizetéseinek és az ösztöndíjaknak az inflációval arányos kiigazítását.
A kormány a törvény elfogadása óta aláássa annak érvényesülését. Azt állítja, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amely kizárólag a kormány destabilizálására irányul.
Legutóbb október 6-án alkotmányellenesnek nyilvánították Miliei elnöki rendeletét, amely megakadályozza a törvény végrehajtását. Ez a legfelsőbb bírósági döntés éppen azon a napon született, amikor Lionel Messi megkapta a Buenos Aires-i Egyetem (UBA) tiszteletbeli doktori címét. Ahogyan az várható volt, a kormány ellenezte a szövetségi bíróság döntését. A jól ismert indoklásuk: a törvény végrehajtása „veszélyt jelentene az államháztartásra”.
Galo Nappe Schnalzer, természettudományi hallgató, a Buenos Aires-i tömegdemonstráción „abszurdnak” nevezte, hogy „folyamatosan követelnünk kell egy olyan törvény végrehajtását, amelyet már elfogadtak és kihirdettek. Az elnök nem tehet meg egyszerűen azt, amit akar, és nem hagyhatja figyelmen kívül az igazságszolgáltatás döntéseit. Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, függetlenül attól, ki van hatalmon.”
Miközben Argentínában így eszkalálódtak az események, Luis Caputo gazdasági miniszter a múlt héten Bangkokban találkozott Kristalina Georgieva IMF-ügyvezető igazgatóval, aki gratulált Argentínának a költségvetési konszolidációjához, de az ország növekedési előrejelzéseit hiteltelennek minősítette. Rossz hír a pénzügyminiszter számára.
Az UBA-n uralkodó „katasztrofális állapotokat” Pablo Fernández Martínez építészhallgató írta le Buenos Airesben: „Törött padlók, ingatag asztalok és székhiány – az alacsony fizetések ellenére a legtöbb oktató továbbra is elkötelezett. Ez egy példátlan helyzet.”
Milei hivatalba lépése óta az egyetemek saját adatai szerint 45,6 százalékkal csökkent az egyetemek költségvetése. Az Oktatási Minisztériumtól nincsenek aktuális adatok. A legfrissebbek 2024-ből származnak. Abban az évben a felsőoktatási költségvetés a GDP 0,56 százalékát tette ki. 2023-ban még 0,72 százalék volt.
A költségcsökkentések következményei pusztítóak. Az UBA természettudományi karán 2024 januárjától ez év áprilisáig 438 oktatót és kutatót bocsátottak el. „Az oktatók fizetésük harmadát vesztették el, és nincs forrás a kutatásra” – magyarázza Guillermo Folguera biológiaoktató. Aki továbbra is az egyetemen tanít, kénytelen mellékállásokat vállalni a megélhetés érdekében.
María Victoria Rodríguez Ojeda, a társadalomtudományi kar oktatója szerint a probléma nem csupán abban áll, hogy a kormány nem ismeri el a kongresszus által elfogadott törvényt. Ezen túlmenően ez a jogsértés „bizonyos értelemben normalizálódik. Fel kell tennünk a kérdést, mi történik a demokráciával. Elfogadunk bizonyos narratívákat, amelyek aláássák a társadalmi konszenzust.”
Ezenkívül a hiányzó pénzügyi források veszélyeztetik hat egyetemi kórház fennmaradását, amelyek évente több mint 700 000 beteget kezelnek. Közülük sokan nem rendelkeznek egészségbiztosítással, mert az informális szektorban dolgoznak, munkanélküliek, vagy a szegénységi nyugdíjból alig tudnak megélni.
Végül pedig az ösztöndíjak csökkenése korlátozza az oktatáshoz való hozzáférést, ahogyan azt Folguera biológus magyarázza: „Az oktatást ismét luxusnak tekintik, nem pedig jognak. Ráadásul sok magasan képzett munkatárs vált át az állami oktatási intézményekből a magánszektorba. Ez azt jelenti, hogy hazánkban milliók számára megtagadják a tudományhoz és az oktatáshoz való hozzáférést.”
Azokra a számtalan hallgatókra tekintettel, akik abbahagyják tanulmányaikat, hogy dolgozzanak és anyagilag támogassák családjukat, Rodríguez Ojeda így fogalmaz: „Az ösztöndíjak és a kutatási támogatások csökkentése nem véletlen. Ha nincs terünk a gondolkodásra, nem tudunk ellenállni annak, amit jelenleg átélünk.”
Írta: Florencia Beloso
Forrás: JungeWelt
